Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani. A weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához.

Mennyit számít a légterelés és az elhelyezés? – Gyakorlati példák jó és rossz klímatelepítésekre

Mennyit számít a légterelés és az elhelyezés? – Gyakorlati példák jó és rossz klímatelepítésekre
A klímák és hőszivattyúk teljesítményét sokan hajlamosak kizárólag a készüléktől és annak címkézett hatásfokától függőnek tekinteni.
A valóságban azonban ugyanaz a berendezés két különböző helyre telepítve akár 20–40%-kal is eltérő fogyasztást vagy teljesítményt produkálhat.
Ennek legfőbb oka a légterelés és a berendezés elhelyezése. A levegő áramlása határozza meg, hogy a készülék mennyire tud hatékonyan hőt felvenni vagy leadni, mennyire lesz zajos, és milyen komfortot nyújt.
A kültéri egység esetében a levegő gyakorlatilag maga az „üzemanyag”.
Ha a készülék nem kap elegendő friss levegőt, vagy visszaszívja a saját, már lehűtött vagy felmelegített kifújt levegőjét, az hatásfokromláshoz vezet.
Gyakori telepítési hiba, hogy a kültérit sarokba, két fal közé, vagy túl közel egy falhoz helyezik el, ahol a levegő nem tud természetesen átáramlani rajta. Ilyen körülmények között a készülék belső hőcseréje romlik, a kompresszor nagyobb terheléssel dolgozik, és a ventilátor is erősebben pörög, ami növeli a zajt.
Télen ez a jelenség gyakoribb leolvasztási ciklusokat, nyáron pedig túlmelegedést okozhat.
Hasonló probléma lép fel akkor is, amikor a kültéri túl alacsonyan, szinte a talaj szintjéhez közel kerül. A föld közelében kisebb a légáramlás, a hó és a jég könnyebben felhalmozódik, és a kondenzvíz sem tud megfelelően eltávozni, ami visszafagyhat a hőcserélőre.
Bár sok tulajdonos igyekszik „elrejteni” a kültéri egységet egy erkélyre vagy pergola alá, ez szintén komoly légáramlási problémákat okozhat.
Az erkélyek és loggiák szélcsatornaként működnek, a kifújt levegő nem tud elszökni, hanem visszaforog a gépbe. A féltetők alatt pedig a felszálló meleg levegő beszorul, így a készülék egy folyamatos hőkupolában dolgozik, ami a ventilátor és a kompresszor élettartamát is csökkenti.
Ha muszáj fedett helyre telepíteni a gépet, akkor csakis olyan magas és jól szellőző szerkezet jöhet szóba, ahol a kültéri előtti legalább egy méteres szabad tér biztosított.
A beltéri egység esetében a rossz légterelés elsősorban komfortproblémákhoz vezet.
Nem a kifújt levegő hőmérséklete a zavaró, hanem a légsebesség: ha a hideg vagy meleg levegő közvetlenül az emberre irányul, huzatérzetet kelt.
A leggyakoribb hiba, hogy a készülék egy kanapé, ágy vagy íróasztal elé kerül.
Az optimális telepítés lényege éppen ennek az elkerülése: a cél az, hogy a levegő ne közvetlenül érje a bent tartózkodókat, hanem a helyiség felső légterében, a fal mentén áramolva keveredjen el.
A Coanda-effektust kihasználva – vagyis a felfelé irányított kifújással, ami a levegőt a mennyezet mentén „elsimítja” – sokkal egyenletesebb hőmérséklet érhető el, és a berendezés is hatékonyabban dolgozik. Ez a megoldás különösen nagyobb nappalikban működik jól.
(A Coanda-effektus (ejtsd: koanda) egy áramlástani jelenség, amely azt írja le, hogy a kiáramló levegő vagy folyadék hajlamos a közeli felszínhez tapadni, és azt követve tovább áramlani, ahelyett hogy egyenesen előre haladna.
Egyszerűbben:
Ha egy levegősugarat egy felület közelében indítunk meg, a levegő „rákanyarodik” a felületre, és végigsimul rajta, mintha „hozzátapadna.)
A beltéri egységet sem érdemes keskeny falfülkékbe vagy rejtett helyekre tenni. Ezekben a szűk terekben a gép kevesebb levegőt tud beszívni, a ventilátor hangosabban dolgozik, és a hőmérséklet-érzékelés is pontatlanabbá válik.
Ugyanilyen problémát okoz az is, ha a készülék túl messze van a szoba fő tartózkodási zónájától. Ilyenkor a berendezés saját környezetét hűti vagy fűti megfelelően, miközben a helyiség többi része eltérő hőmérsékletű marad, így hosszabb üzemidőre kényszerül.
Egy jó telepítésnél a kültéri egység szellőzése akadálytalan, a homlokzat szabad terébe kerül, a beltéri pedig úgy van elhelyezve és beállítva, hogy a levegő természetesen járja körbe a teret anélkül, hogy bárkit zavaró huzatot keltene.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kültéri előtt legalább egy méter szabad tér van, oldalirányban és hátul pedig elegendő hely marad a levegő bejutására.
A beltérinél pedig a kifújt levegőt mindig a mennyezet felé irányítjuk, ahol a levegő finoman keveredik, majd lassan süllyed vissza a tartózkodási zónába.
 
Összességében a légterelés és az elhelyezés nem csupán esztétikai vagy kényelmi kérdés, hanem komoly műszaki tényező. A rosszul megválasztott pozíciók akár több tíz százalékos hatásfokvesztést, nagyobb zajt és gyorsabb meghibásodást okozhatnak, míg a megfelelő telepítés csendesebb, hatékonyabb és tartósabb működést biztosít.
Egy jól elhelyezett klíma gyakran kevesebbet fogyaszt és komfortosabban fűt vagy hűt, mint egy drágább, de rosszul telepített modell.