Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani. A weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához.

Tufába vájt ókori élelmiszertárolás

Tufába vájt ókori élelmiszertárolás

A tufába vájt ókori élelmiszertárolás egy különösen érdekes,és fontos része volt az élelmiszertárolási technikáknak, főleg a mediterrán térségben, ahol sok a vulkáni eredetű kőzet.

Blog cikkünkben a teljesség igénye nélkül erről rántjuk le a leplet.

A tufa titkai – Tudatos élelmiszertárolás az ókorban
A vulkánok nyomán keletkező tufa nemcsak az ókori építészetben, hanem a mindennapi életben is fontos szerepet játszott. A mediterráneum népei hamar felismerték, hogy a puha, könnyen vágható kőzetből készített pincék és vermek különleges mikroklímát biztosítanak – így vált a tufa az élelmiszer-tartósítás egyik legfontosabb „természetes hűtőszekrényévé”.
 
Miért alkalmas a tufa tárolásra?
  • Hőmérséklet-stabilitás: A tufapincékben egész évben kb. 8–12 °C körüli hőmérséklet van.
  • Páratartalom: Állandó magas páratartalmat biztosít (70–90%), ami kedvez a boroknak, zöldségeknek.
  • Szellőzés: A kőzet lélegző, így kevésbé penészedik az élelmiszer.
  • Tartósság: Jól faragható, de stabil anyag, nem omlik könnyen.
Etrúria föld alatti világa
Az etruszkok már a Kr. e. 7. században vájtak hatalmas föld alatti kamrákat a lazán rétegzett tufába. Bár ezek közül sok temetkezési célokat szolgált, a mindennapokban bor- és gabonatároló helyek is voltak. Régészeti leletek igazolják, hogy egyes vermekben még szőlőpréselésre használt eszközök is előkerültek.
 
Görögök és a bor „őrzője”
A görög kultúrában a bor isteneihez, például Dionüszoszhoz kötődött. A tufába vájt pincékben tárolt amforák lehetővé tették, hogy a bor hosszú hónapokig vagy évekig érlelődjön. Az ókori szövegek arról számolnak be, hogy bizonyos szigetek (pl. Théra, a mai Santorini) tufakőbe vájt pincéi annyira híresek voltak, hogy még export is történt belőlük.
 
Róma és a föld alatti „hálózat”
A rómaiak mesteri szinten használták a tufát. Campaniában és a Róma környéki vulkanikus vidékeken több kilométer hosszú pince- és alagútrendszereket vájtak a kőzetbe. Ezek közül sok a mai napig áll. A pompeji ásatások során például olyan pincék kerültek elő, amelyekben még mindig ott voltak a borral vagy garummal (erjesztett halszósz) teli amforák maradványai.
Egy római földműves feljegyzésében így ír: „Aki a föld alá viszi a borát, nem fél a nyár hevének pusztításától.” Ez jól mutatja, mennyire kulcsfontosságú volt a tufa a tárolási technikákban.
 
Nemcsak élelmiszer
A tufaüreg nem csupán borospince volt:
  • Sajtérlelés: A stabil páratartalom elősegítette a sajtok érését, hasonlóan a mai kézműves pincékhez.
  • Hús és hal: Sózással, majd a hűvös tufaveremben való elhelyezéssel hosszabb ideig eltarthatóvá váltak.
  • Olívaolaj: Amforákban vagy nagyméretű agyagedényekben (dolium) tárolták a föld alatt.
Tudtad? – Érdekességek
  • A római katakombák sok esetben elhagyott tufabányákból alakultak ki, amelyek eredetileg gabona- és borpincék voltak.
  • A tufába vájt üregek természetes szűrőként is működtek: a pára megkötötte a port és a polleneket, így a bent tárolt élelmiszer kevésbé romlott.
  • Egyes helyeken (pl. Nápoly alatt) a tufajáratok olyan kiterjedtek, hogy kisebb föld alatti városrészeket alakítottak ki bennük.
Az ókortól napjainkig
A rómaiak által meghonosított technológia nem tűnt el az idők során. Magyarországon a tokaji borvidéken vagy a Bükkalja településein ma is ugyanazokat az elveket alkalmazzák: a tufapincék hűvöse és párája továbbra is ideális bor és élelmiszer tárolására.
Sokféle legenda és hiedelem terjedt el , amelyek a tufapincékhez és föld alatti üregekhez kapcsolódnak. Ezekről egy következő blogcikkben fogunk írni.

Addig is jó olvasást és böngészést termékeink között.

Amennyiben termékeink, szolgáltatásaink  felkeltették érdeklődésed, keress bennünket, fordulj hozzánk bizalommal.